Az agy érésével az idő múlásával
Ha a géniuszokra gondolunk, általában kiemelik a korai tehetségüket. Mozart 4 évesen már zongorázott, Einstein 26 évesen írta meg híres speciális relativitáselméletét, és a 19 éves Mark Zuckerberg találta ki a Facebook milliomos ötletét. Ez azt jelenti, hogy az intelligencia fiatal korban éri el csúcspontját? Minden képességünk romlik, ahogy öregszünk? Kezdjük el utunkat azzal, hogy nyomon követjük, hogyan változik az agy az élet során.
Amikor a babák megszületnek, a legtöbb szervük már kialakult és működőképes, azonban van egy, ami még „fejlesztés alatt áll”: az agy. A csecsemő első éveiben minden egyes neuron másodpercenként több mint egymillió kapcsolatot alakít ki. Ezek a kapcsolatok teszik lehetővé az agyunk működését. A korai gyermekkor időszak a neuronok számára, hogy felfedezzenek és minél több kapcsolatot létesítsenek, de nem tudjuk mindet megőrizni.
A gyakrabban használt kapcsolatok erősebbé válnak, míg a nem használtak végül eltűnnek. Így a kommunikáció hatékonyabbá válik. Ez kulcsfontosságú, mert az agysejteknek folyamatosan kommunikálniuk kell egymással. Különböző agyi területek felelősek eltérő képességekért. Túlélésünk attól függ, hogy gyorsan cserélnek információt.
Például, ha egy oroszlánt látsz a vadonban, az aktivál egy agyi struktúrát, amely a fenyegetéseket érzékeli, ez a terület kommunikál más területekkel, amelyek a motoros funkciókat irányítják, és azt mondják neked: fuss, te bolond! Ahogy elképzelheted, minél gyorsabban történik ez, annál jobb esélyed van a menekülésre. De ez nemcsak élet-halál helyzetekben fontos. Gondolataink, terveink, problémamegoldó vagy tanulási képességeink is függenek a neuronok hatékony kommunikációjától.
Valami olyan értékeset meg kell védeni, a megmaradt kapcsolatok megerősödnek a úgynevezett mielinnek köszönhetően. A mielin egy szigetelő réteg, amely a neuronális kivetítések köré tekeredik, mint egy szigetelő a kábel körül. Ezzel a molekulával a neuronok ellenállóbbak, és elektromos jeleik gyorsabban terjednek. A mielin fokozatosan jelenik meg, ahogy a gyerekek nőnek, javítva az agy működését.
Ahhoz, hogy észleljük a hatását, a tudósok olyan teszteket fejlesztettek ki, amelyekben mérik a válaszadási időt. Képzeld el, hogy egy tárgyat furcsa perspektívából látsz, például egy kanalat, amely úgy van elhelyezve, mint a képen. A felismeréshez az agyunknak különböző területeket kell használnia. Minél több mielin van, annál gyorsabban kommunikálnak ezek a régiók, így kevesebb időt vesz igénybe a válaszadás.
A mielinizáció és a neuronális kapcsolatok növelik az agy térfogatát körülbelül 40 éves korig, majd lassan zsugorodik, ahogy a szövetek elkezdenek degenerálódni. Azonban nem minden agyterület változik ugyanabban az időben. Azok a területek, amelyeknek több időre van szükségük a fejlődéshez, romlanak le először.
A legnagyobb veszteségek már a 30-as éveinkben kezdődnek, és a prefrontális kéregben – amely fontos a figyelem, tervezés, érvelés és problémamegoldás szempontjából – valamint a hippocampusban – amely a tanulás, memória és navigáció szempontjából játszik szerepet – következnek be. De hogyan fordítódnak ezek a változások a intelligenciánkra? Nincs remény számunkra a húszas éveink után?
A kognitív funkciók evolúciója
Ahogy öregszünk, biztosan érezzük, hogy képességeink csökkennek. Azonban, ha nagy műtétre lenne szükséged, kit választanál: egy frissen végzett orvostanhallgatót – szuper mielinizált aggyal – vagy egy sebészt, aki éveket töltött a kés mögött?
Pontosan, a válaszunk itt azt mondja, hogy nem olyan egyszerű, mint azt mondani, hogy a fiatalabb emberek okosabbak. Friss tanulmányok azt sugallják, hogy nemcsak a intelligenciánknak nincs csúcspontja, hanem nincs olyan életkor sem, amikor minden képességünk a legjobb. Például a családi történetek rövid távú memóriája már a középiskola végére csökken, az absztrakt gondolkodás a fiatal felnőttkorban éri el a csúcs teljesítményét, és a 30-as éveink után kezd romlani. Ráadásul a szókincs és az általános tudás csak a 40. születésnapunk után éri el a teljes potenciálját.
Hogyan lehetséges ez? Valószínűleg kérdezed. Nos, intelligenciánk nem homogén, két különböző típusra osztható. Az elsőt fluid intelligenciának hívják, és az új problémák megoldására való képességünket jelenti. Ez az, ami valójában csökken az idő múlásával, magyarázva, miért nehéz az idősebb embereknek megtanulni egy új technológia, például egy okostelefon használatát. Ez a típusú intelligencia szükséges az absztrakt gondolkodáshoz is, ezért a rejtvények és matematikai problémák egyre nehezebbé válnak, ahogy öregszünk.
Ezzel szemben találjuk a kristályosodott intelligenciát, amely a tudás és készségek élethosszig tartó felhalmozódása. Ez a második típusú intelligencia tapasztalatot igényel, így növekszik, ahogy öregszünk. Magában foglalja a történelmi ismereteket – vagy a Star Wars tényeket, az egyéntől függően – de azt is jelenti, hogy képesek vagyunk interakcióba lépni a környezetünkkel. Ha sokszor szembesültünk egy problémával, nagyon jók leszünk a megoldásában.
Az IQ-tesztek elsősorban a folyékony intelligenciát értékelik, ami azt az elképzelést táplálja, hogy a fiatalok okosabbak. Azonban, ha a 18-27 évesek és a 60-80 évesek teljesítményét értékeljük a mindennapi problémákban – mint például a munkahelyi kérdések vagy családi konfliktusok – az idősek felülmúlják a Z generációt.
Ugyanez történik, amikor a terület-specifikus szakértelemről beszélünk. A középkorú sebészek különböző problémákkal szembesültek a gyakorlatuk során, széles eszköztárat felhalmozva a gyakori szövődmények megoldásainak vizualizálására és megvalósítására. Az egyik tanulmány szerzőjének szavaival: „a tudás nem kompenzálja a csökkenő felnőtt intelligenciát; ez az intelligencia!” De mi is ez a kompenzációs fogalom?
A kompenzáció az öregedő agyban
Az agy nem egy statikus szerv, képes alkalmazkodni a változásokhoz, hogy megőrizze képességeinket. Ez különösen fontos, amikor az öregedésről beszélünk. Valamilyen módon az agyat egy olyan rendszernek tekinthetjük, amely képes „visszavágni” az életkorral járó romlás ellen. Egy világos példa, ha arra gondolunk, hogy követjük az utat. Képzeld el az utat a házadtól a szupermarketig. Nem számít, hogy 20 vagy 60 éves vagy, ezt csukott szemmel is meg tudnád tenni.
Mindazonáltal, ha elkezdik az építkezést és lezárják az utcát, amin általában közlekedsz, a fiatalok és az idősek másképp reagálnak. Egy 20 éves agy már ismeri a környezetét, és gyorsan elképzel egy alternatív utat. A 60-as éveiben járó személy viszont automatizálta a mozgásainak sorrendjét: „Balra megyek az utca végéig, majd jobbra fordulok…” Így nehezebb lesz az idősebbnek eljutni a szupermarketbe, mivel tönkretettük a kognitív stratégiáját.
Miért különböző stratégiák ugyanahhoz a célhoz? A térkép ábrázolása a hippocampustól függ – ahogy az elején említettük, ez az egyik olyan struktúra, amelyet legjobban érint az életkor – míg a mozgások automatizálása egy másik agyi területre támaszkodik, amely kevésbé szenved átalakulástól.
Agyterület váltása a jobb állapotban maradó területre lehetővé teszi, hogy elérjük a szupermarketet a hippocampus degenerációja ellenére. Fontos, hogy nem észlelünk különbségeket, hacsak az út nem változik, így bár a hippocampális stratégia rugalmasabb, a független stratégia a leggyakoribb helyzetekben működni fog.
A dolgok tisztázása érdekében az agy folyamatosan átalakul, különböző kognitív készségek terén egymást követő csúcsokat elérve az élet során. Még amikor bizonyos területek romlani kezdenek, funkcióik kompenzálhatók a mindennapi tevékenységek elvégzésére. Igaz, hogy a fiatalok jobban felkészültek a változó környezetre, ami érthető, hiszen egy gyerek számára minden új, és rengeteget kell tanulni! Ahogy öregszünk, az energia úgy tűnik, hogy a tapasztalat kihasználására és a szakértelem megszerzésére összpontosít.
Ne félj többé
A jó hír az, hogy a szinapszisok és a mielinizáció tapasztalat által befolyásoltak. Ez azt jelenti, hogy a körök megerősödnek a rendszeres használat révén. Az oktatási háttértől függetlenül a mentálisan stimuláló tevékenységek, mint az olvasás, írás vagy keresztrejtvények segítenek a kognitív hanyatlás visszafordításában.
Ráadásul, ha szeretsz zenét hallgatni, ma szerencsés napod van! A kutatók felfedezték, hogy ez a hobbi élesebbé teheti az agy képességét az események előrejelzésére és a fókuszálásra. Végül nem meglepő, hogy a szociális interakció pozitívan befolyásolja a kogníciót, csak próbáld elképzelni az összes szükséges elemet: arcfelismerés, figyelem, memória… Az üzenet: maradj szellemileg aktív!
Az agy egy plasztikus szerv, amely sosem áll meg a változásban, ellentétben azzal, amit általában gondoltak, ez a transzformáció nem csupán a romlás az idő múlásával. Végül is, ne feledd, hogy Cervantes 58 évesen publikálta az “El Quijote”-t, Darwin “A fajok eredete” 50 éves korában jelent meg, és Reagan 53 évesen lépett a politikai színpadra. Az intellektuális teljesítmények nem korlátozódnak a fiatalokra!